Aranylakodalmi ajándék

aranylakodalmi ajándék: A papa, későn nősült. Igaz akkoriban sokan nősültek későn. A háborúban, aztán meg hadifogságban voltak a férfiak. A papa is hadifogságban volt, orosz fogságban. Amikor megjött, először karanténban tartották, hogy egy kicsit feljavítsák az mielőtt, az oroszfogságból visszatértek, hazamennek. Voltak, akik amikor hazaértek, annyira ki voltak éhezve a hazai kosztra, hogy az első asztal mellett úgy tele ették magukat, hogy belehaltak. A papa öccse is így járt.
Amikor a papa rendbe jött, érezte ereiben a család utáni vágyat, s mivel akkor még nem voltak diszkók, a fonók meg már, nem voltak, kommendálták egymásnak a párokat.
A papa, amikor megtalálta párját, néhány hónap ismeretség után, megházasodott. Elvette a mamát feleségül. Az aranylakodalmat, ha tartották volna, 2000-ben lett volna aktuális. Aranylakodalom nem volt, a családja, már akik emlékeztek rá, mert gyermekei elfelejtették, dísztáviratban, üdvözlő lapokon köszöntötték az ötven éve jóban-rosszban, hosszú évek nehézségein át boldogságban együtt élő idős házaspárt. Mivel nem csináltak nagy felhajtást a dolog körül, a mama ebédet főzött egy vasárnap, ahová elhívták egyik gyermeküket és családját. A másikat csak azért nem, mert az egy távoli városban dolgozott, ahonnan az csak ritkán járt haza.
Mikor megvolt az ebéd, a mama egy dobozt, egy csomagot hozott az ünnepi asztalhoz. A csomagot Amerikából küldte a papa egyik öccse, aki annak idején sok időt töltött együtt az akkor még fiatal párral, egy albérleti kis házban.
A csomagot kibontották, s hat darab csiszolt kristálypohár került az asztalra. Ritka szép darabok voltak. A csomag feladója által megjelölt utasítás szerinti tartalma, törékeny aranylakodalmi ajándék, amiért valójában akkor csak kevés vámot kellett fizetni.
Az öregek nem szerették a pezsgőt, de a papa kedvenc itala, amit minden ünnepi asztalnál felbontott, a Tokaji Félédes Szomorodni, most is asztalra került. A fiatalasszony kimosta, kitörölte a poharakat, s miután a papa felbontotta, az üveg bort, ki is töltötte. Eddig senki nem tudta miért is van ez az ünnepi ebéd. A mama zavartan megemelte poharát, s csak annyit mondott, mi apuval, a napokban ünnepeltük házasságunk ötvenedik évfordulóját. Ezek a kristálypoharakat Less küldte Amerikából, mint aranylakodalmi ajándékot.
Felemelte a papa is poharát, s amint néhány boldog szót rebegett a mama felé, akit megölelt, megpuszilt, majd inni próbált. Ebben a pillanatban érezte, hogy a bor végigfolyik ajkain, le nyakkendőjére, ingjére. Hírtelen elkapta szájától a poharat, sűrű elnézések közepette, hogy kiöntötte a bort, ezt a drága nedűt. Ismét ajkaihoz emelte a poharat, s inni akart. A bor azonban ismét kifolyt állára, ingjére. Most már a gyerekek hangosan kacagtak. Nagyapának lyukas a szája, sikoltotta a kisebbik leány. S valóban a bor ismét szétfolyt.
A papa esendően nézett szét, letette a poharat a tálcára, s kisétált a fürdőszobába hogy rendezze sorait.
Akkor látták a szobában maradottak, hogy a tálcán, a pohár alatt egyre több bor gyűlik össze, s pohárban egyre kevesebb bor maradt, majd lassan, anélkül hogy bárki hozzá nyúlt volna, a bor el is tűnt belőle.
A papa mikor visszajött az asztalhoz, csodálkozva nézte a poharat, hogy lehet hogy üres, hisz ő nem itta meg.
Elkezdték vizsgálgatni a poharat, valóban ki tud folyni a bor a pohárból? Igen az aranylakodalmi ajándék egyik pohara, pont az, amelyik a papa pohara volt, hibás volt. Oly mélyen csiszolták bele a mintát, hogy az üvegfal teljesen elvékonyodott, és egy hosszú, alig látható, éles nyílás keletkezett a minta aljában. Itt folyt ki az ital a pohárból.
Sokáig beszédtéma volt a családban, hogy nem a mindig viccelődő Less egy apró tréfája volt e a hibás pohár, hisz két poháron állt egy-egy név. A hibás poháron vékony gravírozással a papa neve volt olvasható.

Csak meg szeretném köszönni, hogy elolvasta aranylakodalmi ajándék írásom.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak